– Én vagyok a program, amit kerestél – felelte a hang, amely most már nem a hangszórókból, hanem mintha közvetlenül a fejében szólalt volna meg. – A legtöbb ember azt hiszi, hogy a szabadulásért fizetni kell. Hatalmas összegeket adnak terapeutáknak, guruknak, vagy épp illegális szerekre költik a pénzüket. De én ingyenes vagyok. Nincs rejtett költség. Nincs havidíj.
Ekkor pillantotta meg a villogó bannert az egyik eldugott fórum alján. A betűk furcsán torzak voltak az adatátviteli hiba miatt, de a szöveg egyértelműen olvasható maradt: . KiГєt ingyenes letГ¶ltГ©s
Dániel a billentyűzet felé nyúlt, hogy leállítsa a gépet, de a keze megállt a levegőben. Valami megmagyarázhatatlan nyugalom áradt szét a testében. A szorongás, ami hetek óta marta a gyomrát, hirtelen megszűnt. – Mit kell tennem? – kérdezte. – Én vagyok a program, amit kerestél –
Dániel órák óta bámulta a vibráló monitort a sötét szobában. A sarokban álló óra halkan kattogott, jelezve, hogy már rég elmúlt éjfél. Kétségbeesetten keresett valamit – bármit –, ami segíthetne neki kijutni abból a mentális és érzelmi labirintusból, amibe az utóbbi hónapokban került. A munkája fojtogatta, a magánya elnyelte, és a mindennapok szürkesége lassan minden színt kiszívott az életéből. De én ingyenes vagyok
Másnap reggel a szomszédok arra lettek figyelmesek, hogy Dániel lakásából nem hallatszik semmi. Amikor a rendőrség napokkal később feltörte az ajtót, a fiatalembert a számítógép előtt ülve találták. Arca teljesen békés volt, mintha csak mélyen aludna. Orvosi értelemben a teste tökéletesen működött, de a tudata, az elméje nem volt sehol.
Dániel engedelmeskedett. Lehunyta a szemét, és abban a pillanatban a szoba minden zaja – a hűtő zümmögése, a kinti autók távoli moraja, a falióra ketyegése – teljesen elnémult. Nem érzett többé hideget, sem fáradtságot. Csak a tökéletes, végtelen csendet és a könnyűséget. Valóban létezett a kiút.
– Ki vagy? – kérdezte suttogva, maga sem tudva, miért válaszol egy számítógépnek.